Az átok

 

 Az átokròl rengeteg közhiedelem kering, de valójában tisztában vagyunk a jelentésével vagy csak hókusz-pókusznak gondoljuk, ami járványként csap le ránk? Nèzzük is meg mi is valòjában az átok.

 

Mióta ember él a földön az óta mindenki hallott az átkozásról. Rengeteg legenda és mítosz született erről a témáról, a történelem folyamán kellő irodalommal rendelkezünk róla. A legtöbb forrás a pogány népektől származik, mert a keresztény egyház konkurenciát látott bennük. A régi hiedelem szerint a boszorkányoktól származtak, hitték, hogy a boszorkányok nyavalyát küldenek a termésre, a háziállatokra, élőre és holtra egyaránt. Minden baj forrását egy boszorkány átkozásában keresték. Mai szemmel ma már beláthatjuk, hogy nem pont egy átkozástòl fog kitörni egy pestis jàrvány.

 

 

A kereszténység terjedésekor könnyebb volt találni egy bűnbakot találni, mint megbékélni a helyzettel, hogy a kereszténységen kívül a pogányság is létezik. A kiváló példa erre, amikor a pogány templomokat, falvakat porig rombolták, és helyettük keresztény templomokat emeltek. Továbbá a boszorkányüldözések által kitört néphisztériát, amikor bárkire rámondhatták, hogy boszorkány és máglyára is rakták. Kézenfekvő bizonyítékokat nem tudtak mutatni, csak a félelem által táplált koholmányokat. A háborúk után való dögvészeket, vagy a rossz higiéniai körülmények miatt kialakult betegségeket, majdnem mindig a pogányságra kenték.

 

A világ szemében a pogányság és boszorkányság egy meg nem értet társadalom, ezért alakulhattak ki félreértések. Ennek a rétegnek megvannak a hagyományaik és tradíciók, amit nem kívánunk közszemléletre bocsátani, ezért alkotnak rólunk hamis képet.  A tudatlanság következtében, dogmák alakulnak ki, ami nem mindig a valóságot tükrözi.

 

Forrásokból az átok több hullámban lesújtó balszerencse sorozat, ami akár generációkat is kísérthet. A babonásabb körökben nagy jelentőséget tulajdonítottak neki, rettegtek tőle, ha már valaki rondán nézett, rögtön ráfogták, hogy „szemmel ver”, azaz rontást tesz valakire. A rontás elleni védekezés szinte már nevetséges méreteket öltött. Gyakorlatban már szinte megfelelt egy védelmi szertartásnak, egy szellemi harcnak felelt meg.

 

Az átok önmagában egy ártò energia, amit a gyűlölet, harag és düh táplál. Átkot szórni, átkozódni nem egy boszorkány feladat köre, akik ezt kitalálták nagyon el vannak tévedve, mert egy boszorkány, ha betartja az etikai szabályzatot, akkor nem foglalkozik ilyennel. Természetesen nem azt állítom, hogy nem képes rá, de az erkölcsi normáink, nem engedi, hogy ilyet tegyünk! A boszorkányoknak is ugyanúgy megvannak az íratlan szabályaik, aki ezzel visszaél és a saját érdekei szerint, cselekszik, az élettől meg fogja kapni a büntetését.

 

Átkozódni nem csak mágiával lehet, hanem a szavainkkal is kivánsággainkkal is és a gondolatainkkal is. Az átok a gondolatunk által megteremtet rosszindulat és rosszakarat. Minden egyes emberben ott a hajlam és a képesség az átkozódásra, csak kinek- milyen a habitusa és gondolatának a teremtő ereje.

 

Gondoljuk bele, ha szitkozódunk, mindig valami balszerencse történik velünk, mert az se mindegy hol csapódik le. Amit másnak kívánunk, az előbb-utóbb visszaér hozzánk, akár legyen pozitív vagy negatív töltetű. A gondolataink rezgéseket, energiát bocsátanak ki, ez által teremtő ereje lehet, amit nem mindegy mire hasznosítjuk. A negatív gondolkodás, negatív dolgokat vonz!